Az elmúlt időszakban jogosan fordult a közvélemény jelentős része az eldobható műanyagok felhasználásával szembe. Riasztó adatok és képek látnak napvilágot, melyek műanyag szigetekről szólnak az óceánokon, tengeri teknős derekára szorult és deformitást okozó műanyag gyűrűt mutat, de ma már a szemetet az űrbe is kilőjük, hogy a jövőnk már ott se legyen.
Sokan úgy gondolják, hogy jelentősen csökkentik ökológiai lábnyomukat, ha papírpoharat használnak.
Valóban így van ez, vagy csak álmokat kergetünk és tévhitben élünk?
Azt gondolnánk, hogy előbb elbomlik a természetben a papírpohár, mint a műanyag. Alapból még jó is a gondolatmenet, azonban mi akadályozná meg a papír átnedvesedését, ha nem egy műanyag bevonat, vagy a papíralapanyagba belekevert műanyag összetevő. Azaz ott vagyunk, ahol a part szakad?
Valahogy így van, mivel a ma forgalomban lévő papírpoharak csak szemfényvesztés, hiszen a PLA-nak nevezett anyag, ami a papírra rákerül, hogy nedvesség álló legyen, lebomló műanyag, de konkrétan genetikailag módosított kukoricakeményítőjéből gyártott, a hulladéklerakóban nem lebomló – csak hőhatásra kezd el bomlani (konkrét esetben 60°C-on, öt nap után). Ilyen környezet csak kereskedelmi komposztáló telepeken fordul elő, nem pedig a kerti háztartási komposztban.
Mivel nem olyan régen kezdték el forgalmazni a PLA termékeket, ezért ma azt látják a természetvédők, hogy az erdőben hagyott PLA pohár két évvel később is ott volt, ahol hagyta valaki.
Nagyon nagy probléma, hogy egyik cégnek sincs hazánkban engedélye arra, hogy PLA termékeket komposztáljon. Tehát nincs más út, mint a kommunális szemét és a szemétégető. Ide kerül minden PLA termék.
De akkor miért jobb ezt használna, ha még azt is hozzávesszük a fentiekhez, hogy minimum ötször annyiba kerül, mint a műanyag pohár.
Az előállítása környezetbarátabb, mint a műanyagoké, az alapanyaga fenntartható forrásból származik, és jelentősen kevesebb szén-dioxid kerül a légkörbe, hiszen sokkal kevesebb petróleumra van szükség az előállításához.
De akkor hogyan tovább?
Mi lehet a megoldás?
Szerző: T.E.
