India napjainkban szembesül az elmúlt évek legsúlyosabb vízhiányával, ami népességének közel egyharmadát (330 millió ember) érinti. Etiópiában szintén az elmúlt évtizedek legnagyobb szárazsága tombol. Az idei termés kiszáradt és élelemhiány alakult ki. Ez pedig komoly konfliktusokhoz vezethet.

A múltban számos példát láthattunk már arra vonatkozóan, hogy a szárazság háborúkat okozott a szomszédos országok között.

Az első írásos emlékünk 4500 évre nyúlik vissza, amikor Lagas városállam (a Tigris és az Eufrátesz között helyezkedett el a mai Irak területén) eltérítette a vizet Umma elől.  A vízért való versengés sok konfliktust okozott a Kínai birodalomban is és politikai instabilitást eredményezett Egyiptomban a fáraók korában.

 

Napjainkban a víz miatt kirobbant háborúk ritkák, inkább az együttműködés jellemzi a vízzel kapcsolatos nemzetközi kapcsolatokat. Azonban az országokon belüli vízhiány és a szélsőséges időjárási viszonyok gyakran okoznak társadalmi feszültségeket és politikai instabilitást.  Számos kutatás bizonyította már, hogy a vízhiány miatt visszaesik a gazdaság, erősödik a migráció, társadalmi feszültségek születnek, ami a migráció további növekedését eredményezi. Ez az ördögi kör jól megfigyelhető az elmúlt évtizedekben néhány régióban. A  szubszaharai  Afrikában például a csökkenő csapadékmennyiség az elmúlt húsz esztendőben többször vezetett erőszakhoz (polgárháborúk, puccsok).

Afrika vidéki részein és Indiában a vízhiány komoly hatással van a belső és külső migrációra a vízben gazdagabb területek felé.

Ez azonban újabb társadalmi problémákat generál. A jelentések előrevetítik, hogy a vízhiány hatással lesz a konfliktusok kialakulására és az erőszakos cselekmények terjedésére különösen a vízszegény területeken. Ilyen a Közel-Kelet és a Száhel-övezet, ahol a mezőgazdaság ma is a fő megélhetési forrás. Szerencsére van járható út a szegénység és a konfliktusok megállítására. Ha az országok megteszik az első lépéseket a hatékony vízgazdálkodási gyakorlatok kialakításához és jól beépített ösztönzőket alkalmaznak, akkor nemcsak megfordítható a vízhiány, de akár gazdasági növekedést is produkálhatnak.

Marokkó egy jó példa a klímaváltozással szembeni rezisztencia kialakítására. A csapadékhiányos években a marokkói hatóságok a legkisebb mértékben engedélyezik a növény öntözést, ami az ország vízfogyasztásának legnagyobb részét teszi ki. Természetesen a mezőgazdaság szerepe továbbra is fontos a lakosság ellátásában.A kormány komoly öntöző modernizációs programot indított, amely lehetővé teszi, hogy minél kisebb mértékben legyenek kitéve a csapadékmennyiség változásának. A hatóságok emellett a talajvíz felhasználását is szabályozzák, hogy elkerüljék a túlzott kitermelést. Az esővel öntöző gazdák további támogatásokat kapnak és hatékonyabb vízgazdálkodásra ösztönzik őket.

A marokkói példa rávilágít, hogy jó gyakorlatokkal, a szabályok betartásával, modernizációs támogatásokkal az országok alkalmazkodni tudnak az éghajlatváltozás következményeihez.

Természetesen nem minden ország járja az azonos utat a vízkészlet védelmében, de együttműködéssel egymás ötleteinek alkalmazásával megelőzhetőek a gazdasági, társadalmi, politikai krízisek.

Forrás: Laura Tuck – War and Peace and Water

LEAVE A REPLY

For security, use of Google's reCAPTCHA service is required which is subject to the Google Privacy Policy and Terms of Use.

I agree to these terms.